Hogyan legyünk keresztények anélkül, hogy egyházhoz csatlakoznánk

01KARÁCSONY TÖRTÉNETE MIT TANÍT A KERESZTÉNYEKNEK?

A hivatalos látogatások előkészítést igényelnek. A látogató VIP-k kényelméért a személyzet és a fogadó ország keményen dolgozik. A látogatás minden aspektusának szimbolikáját figyelembe veszik, beleértve a két fél által valószínűsíthető értelmezést is. A keresztény Krisztus születésében látja, hogyan tervezte Isten fia világra jövetelét.

Nincs hivatalos üdvözlés, inkább megvetés. Nincs nagy fogadóterem, csak egy állatmenhely. A csecsemő szülei nem is a menhely tulajdonosai, csak kölcsönvették vagy bérlik.

Nincs nyilvánosság, ez a gyermek nem „híresség” – Krisztus idején ezt a fogalmat „dicsőség” szóval fejezték ki. Akkoriban, mint ma, ez azt jelentette, hogy sok ember figyelmét és irigységét vonzza. Itt néhány ember (pásztorok és asztrológusok) furcsa módon értesül a hírről.

Nincsenek drága babaruhák, babakocsik vagy játékok. Mindezek nyilvánvalóan jelentéktelenek. Ez a VIP személy hatalom és befolyás nélkül van – meztelen és sebezhető.

Mit kap? Először is, az anya minőségét. Ez egy nő, aki képes egy törvénytelen gyermeket megszülni egy megszállt országban, és úgy nevelni, hogy ne legyen benne harag vagy keserűség, hanem nagylelkűség és szeretet. Ezért méltán csodálják. Ennek a nőnek a férjeként van egy férfi, aki hajlandó volt szembeszegülni az akkori törvényekkel, és feláldozni saját büszkeségét, hogy felelősséget vállaljon a terhességéért, és elrejtse szégyenét. Megkapjuk a két szerető ember osztatlan figyelmét. Megkapjuk a menedéket, a meleget, a békét, az odaadást és a méltóságot.

Így jön Isten a világra, ismeretlenül és tehetetlenül, a szeretetből a szeretetbe. Amikor egy keresztény elgondolkodik ezen a jeleneten, látja, hogy Istennek teljesen más értékrendje van, mint az emberi világnak. A keresztény egész életében küzd azért, hogy az ő értékrendje jobban összhangba kerüljön Isten értékrendjével, és kevésbé a világéval. Ez nem könnyű, mert a világban él, és ahhoz, hogy Isten munkáját végezze a világban, kapcsolatba kell lépnie vele.

02ÉRTÉKEK

Ami az igazi keresztényeket megkülönbözteti, azok az értékrendjük. Az igazi keresztényeket nem hatja meg a gazdagság, a társadalmi státusz és a népszerűség. Őket az érdekli, hogy az emberek őszinték, kedvesek és önzetlenek-e. Nem gyűlölik a gazdagokat és a hatalmasokat, csak nem hatnak rájuk, és ugyanúgy bánnak velük, mint a szegényekkel és a hatalommal nem rendelkezőkkel.

A kereszténység egy másfajta világnézetet jelent. Amikor másokra néz, a kereszténynek nem azt kell megnéznie, hogy azok mennyire híresek, hatalmasak, befolyásosak vagy gazdagok, hanem azt, hogy mennyire jók, őszinték, kedvesek, nagylelkűek és önfeláldozók. Amikor önmagára néz (ami nem gyakran fordul elő, ha azzal van elfoglalva, hogy szeresse felebarátját), ugyanezeket a kérdéseket teszi fel magának.

03A MAGI TISZTELETE

Bölcs emberek utaztak Keletről Betlehembe, hogy megkeressék a királyt. Csillagukat követték Betlehembe, imádták a Krisztus gyermeket, és ajándékokat hoztak neki. Ők voltak az első nem zsidók, akik látták Krisztust, és a keresztények számára jelenlétük azt jelenti, hogy a kereszténység mindenkié. Az első keresztények azon tűnődtek, hogy a kereszténység a judaizmus egyik ága-e. A mágusok jelzik, hogy nem kell zsidónak lenni ahhoz, hogy Krisztust kövessük. Nem kell kereszténynek születni. Nem kell egyházhoz csatlakozni. Nem kell elhagyni egy másik vallást. Egyszerűen csak Krisztust kell követni.

Tanításai összeegyeztethetők minden olyan vallás tanításaival, amely az igazságot és a szeretetteljes jóságot hirdeti.

A CENTURIÓ ÉS A RABSZOLGÁJA

04SZERETET ÉS SZERETETTELJES JÓSÁG

A megszálló hadsereg egyik magas rangú tisztje felkeres egy ellenséges lakost, és segítségét kéri. Mint egy izraeli tiszt, aki segítségért könyörög egy gázai lakosnak. Vagy egy orosz tiszt, aki segítségért könyörög egy ukránnak. A rómaiak tudatában voltak felsőbbrendűségüknek, és tudták, hogy a bennszülöttek gyűlölik őket. Ez nem lehetett könnyű. Miért tette? Egy rabszolga miatt tette. És persze nem illett sokat törődni egy rabszolgával. Marcus Aurelius császárt megdorgálták, mert sírt, amikor meghalt a dadája. „Végül is csak egy rabszolga volt.” Ahogy mi mondanánk: „Ennyi felhajtás egy kutya/macska/tigris miatt.”

Tehát a százados megalázta magát egy rabszolga miatt. Miért? Mert szerette, és a szeretet sebezhetővé tette. A galaxisokat teremtő Lény hatalma túl nagy ahhoz, hogy elképzelhessük, mégis ez a Lény rendkívül sebezhető: mert szeret minket. Krisztus felismerte a százados szeretetének sebezhető voltát.

Ha úgy éljük az életünket, hogy nem érezzük a szeretet által okozott sebezhetőséget, akkor fennáll a veszély, hogy nem fogjuk felismerni Istent, amikor szemtől szemben állunk vele. Mivel nem lesz erőfitogtatás, nem lesz mennyei limuzin, amely végigszáguld egy magánúton, nem lökdösik félre az útból a gyengéket, Isten nem arrogáns vagy uralkodó. A világegyetem Ura számunkra egy csendes, kicsi, édes hang.

Ha egy hatalmas Istent akarunk, aki elpusztítja ellenségeinket, bosszút áll értünk, és félelmetes engedelmeskedésre kényszeríti a hitetleneket, akkor a keresztény Isten nagy csalódást fog okozni. A keresztény Krisztust próbálja utánozni, hogy jobban hasonlítson hozzá, így amikor végül találkozik vele, tetszeni fog neki, amit lát.

Természetesen nem lehet úgy viselkedni, ahogy egy kereszténynek kellene, mert a terv nem emberi, hanem isteni. De ha 10% -unk 10% -ban képes lenne rá, sokkal jobb világunk lenne.

A JÓ SZAMARITÁNUS

05A SZOMSZÉDOD

Amikor Krisztus azt mondta, hogy szeressük a szomszédunkat, mint önmagunkat, valaki megkérdezte, elég ésszerűen: „Ki az a szomszéd?” Válaszul Krisztus elmesélte ezt a történetet.

Egy ember utazott Jeruzsálemből Jerikóba. Megtámadták, kirabolták, megverték és félholtan hagyták az út szélén. Két pap, akiktől elvárható lett volna, hogy megsajnálják, átmentek az úton, mintha nem látták volna. Valaki megállt, és a kötelességén túlmenően elvitte egy biztonságos helyre, fizette a kezelését, és felajánlotta, hogy visszatér, hogy rendezze a fennmaradó számlákat – ez a személy egy szamaritánus volt, egy olyan népből és vallásból, amelyet a zsidók megvetettek.

Az üzenet az, hogy a kereszténynek mindenkit a szomszédjának kell tekintenie. A szomszéd az, aki szomszédra szorul. A „szomszédod” nem korlátozódhat a barátaidra, a családtagjaidra, a honfitársaidra, a törzstársaidra vagy a vallástársaidra. A szomszédod minden más ember, beleértve az ellenségeidet is. Ez azért van, mert a másik ember Isten szeretettje. Nem tetszhetsz Istennek azzal, hogy megkeményíted a szívedet Isten szeretettjei ellen.

A keresztény tudja, hogy Isten szereti őt, de nem azért, mert gazdag, szép, okos, népszerű vagy hatalmas – ezek a dolgok Isten számára jelentéktelenek. Isten nem azért szeret téged, mert jó vagy, és ha gonosz vagy, Isten nem fogja abbahagyni a szeretetét, és vágyakozni fog arra, hogy megfordulj. De Isten senkit sem kényszerít arra, hogy jó legyen.

A keresztény sem kényszerítheti másokra a jóságot. Keresztényként jogod van úgy élni, hogy mások téged akarnak utánozni. Ennyi az egész. De ez messze nem jelentéktelen, mert az emberek, akárcsak az állatok, leghatékonyabban utánozással tanulnak.

Ennek két oldala van. „Ki lesz a szomszédom?” Nem feltétlenül az, akire számítanál.

06AZ IGAZSÁG

A szabálykönyv csak a minimumot írja elő, amit a szomszédod elvárhat tőled. De ha a szabálykönyvet valami jobbért eldobod, akkor fontos, hogy őszinte legyél magaddal. Túl könnyű meggyőzni magunkat arról, hogy valaki elhanyagolása, bántalmazása vagy elhagyása a legjobb megoldás. Az ő javát szolgálja, vagy legalábbis nem árt nekik. Ahhoz, hogy keresztényként igazságosan és szeretettel bánj a szomszédoddal, meg kell próbálnod magad a másik helyébe képzelni, és megérteni, hogy a saját viselkedésed hogyan hat rá. Nem mondhatsz magadnak vigasztaló hazugságokat, hogy igazold az önzőségedet.

Nem szabad egyszerűen csak a szomszédodnak tetszeni akarnod. A szomszédod igényeire kell reagálnod, nem a vágyaira.

Lehet, hogy ellent kell állnod neki.

Lehet, hogy segítened kell neki, hogy belássa hibáit.

Lehet, hogy meg kell akadályoznod, hogy több kárt tegyen embertársainak.

Lehet, hogy börtönbe kell kerülnie.

Mindezt szeretettel, gyűlölet nélkül lehet megtenni.

Emlékeztetve arra, hogy a másik ember Isten szeretettje, a kereszténynek őszintén kell bánnia Isten szeretettjeivel. Nem szabad hazudni az embereknek, és nem szabad hazudni róluk, hogy árts nekik. A hazugság természetesen önmagunknak is árt. Az őszinteség nélkül nem lehet hasznos tudomány sem, mert amikor a kísérlet nem hozza meg a várt eredményt, akkor állunk a új igazság felfedezésének küszöbén. Az üzlet nem virágzik a csalás hátterében. Egy olyan társadalom, ahol senki sem bízhat senkiben, és ahol nem lehet bizalommal üzletet kötni, időt és energiát pazarol a találgatásokra és az önvédelemre – időt és energiát, amelyet jobban lehetne fordítani a felebarát szeretésére és a világ gyakorlati problémáinak megoldására. Egy általánosan őszinte társadalom előrébb fog jutni, mint egy olyan, ahol mindenki azon kell gondolkodjon, hogyan, mikor és mennyire bízhat a másikban.

Krisztus mindenfajta becstelenség ellen figyelmeztetett, de leginkább a képmutatás volt az, amit nem szeretett. Ez azt jelenti, hogy jobbnak mutatjuk magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk, hogy másokat lenyűgözzünk. Ha azokat csaljuk meg, akik példaként tekintenek ránk, ez nem csak képmutatás, hanem hatalommal való visszaélés is.

NÁTÁNAEL

07A MEGBOCSÁTÁS

A gyűlölet és a bosszú rontja a lelket és károsítja a testet, mind a mentális, mind a fizikai egészséget; emeli a vérnyomást és gyengíti az immunrendszert.

A bosszú a szenvedés ördögi körébe vezet. Hogyan lehet ezt megállítani? A kereszténynek meg kell állítania a láncreakciót és el kell fogadnia a csapást. A keresztény elismeri, hogy lehetetlen másokat megítélni.

A megbocsátás gyakorlati jelentősége

Amikor Filep beleegyezett, hogy követi Krisztust, rábeszélte barátját, Natanaelt, hogy találkozzon vele. Natanael nem volt lenyűgözve, amíg Jézus azt nem mondta neki: „Láttalak, amikor a fügefánál álltál.” Megdöbbent Natanel, és így válaszolt: „Te biztosan Isten Fia vagy.”

Nem tudhatjuk, mit csinált Nátánael a fügefa alatt. Lehet, hogy valami olyasmi volt, amiért mélyen szégyellte magát, vagy valami, amire büszke volt. Csak annyit tudunk, hogy senki más nem tudhatott róla. Ugyanebben a helyzetben vagyunk minden emberrel, akivel találkozunk. Fogalmunk sincs azokról a nyomásokról, félelmekről, tapasztalatokról, amelyek arra késztetik őket, hogy azt mondják és tegyék, amit tesznek. Nem láttuk őket a fügefa alatt. Nem csak arról van szó, hogy nem szabad ítélkeznünk felettük. Nem is tudunk. Mert nem láttuk őket a fügefa alatt.

A harag bosszúra ösztönöz. Ez igazságtalan, mert nem veszi figyelembe a szeretet kötelességét, és azt a tényt, hogy soha nem tudhatjuk meg teljesen, mi késztette a másik embert arra, hogy bántson minket – nem láttuk őket a fügefa alatt.

AZ ÉREM MÁSIK OLDALA

természetesen az, hogy mi magunk sem vagyunk tökéletesek, és nekünk is szükségünk van megbocsátásra. Krisztus így fogalmazott erről. Amikor egy csoport férfihoz ért, akik egy nő megkövezésére készültek, mert házasságtörést követett el (a kövezés akkoriban törvényes büntetés volt), így szólt:

„Aki vétlen, az vesse rá az első követ.”

Amikor Péter megkérdezte tőle: „Hányszor bocsássak meg testvéremnek, ha többször vét ellenem? Hét alkalommal?” Jézus így válaszolt: „Nem hét alkalommal, hanem hetvenszer hétszer.

„Mert a túlvilágon úgy járnak el – mondta –, mint egy bizonyos király, aki el akarta rendezni számláit a tisztviselőivel. Az első, aki elé került, tízezer dollárral tartozott neki, és mivel nem tudta megfizetni adósságát, ura elrendelte, hogy adósságának megfizetésére rabszolgának adják el feleségével, gyermekeivel és minden vagyonával együtt. A tisztviselő térdre esett, és így könyörgött:

„Uram, légy irgalmas hozzám, és mindent visszafizetek.”

Az uralkodó megsajnálta, szabadon engedte és elengedte az adósságát.

De amikor a tisztviselő kiment, találkozott egy szolgájával, aki húsz dollárral tartozott neki. Megragadta a torkát, és kiáltott: „Fizess, amivel tartozol!” A nyakon ragadott ember

a másik lábához vetette magát, és könyörgött neki:

„Kérem, legyen türelemmel, mindent visszafizetek.”

A másik nem hallgatott rá, hanem börtönbe vetette, amíg az adósságát vissza nem fizeti.

A többi tisztviselő látta, mi történt, és elszomorodtak. Odamentek, és az ügyet uruk elé terjesztették, aki ismét magához hívatta a tisztviselőt, és így szólt hozzá:

„Te gazember! Azért engedtem el az adósságodat, mert könyörgésed meghatott. Nem kellett volna te is kegyesnek lenned az adósodhoz, ahogy én voltam hozzád?”

08ALÁZAT

Krisztus azt mondta: „A földi uralkodók rákényszerítik akaratukat alattvalóikra, és tisztviselőik éreztetik hatalmukat a néppel. Közöttetek nem lehet így. Bármelyikőtök, aki a nagyok között akar lenni, legyen inkább a rabszolgátok, és aki közületek az első akar lenni, dolgozzon értetek; ahogyan az Ember Fia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és életét váltságul adja sokakért. Törekedjetek tehát arra, hogy tökéletessé váljatok abban, amit az emberek alacsonynak tartanak, és szabaduljatok meg attól, amit az emberek nagynak tartanak.

Isten, aki titokban lát titeket, megjutalmaz titeket.”

Krisztus nagyon praktikus okból tanácsolta a szerénységet. Tegyük fel, hogy meghívnak egy vacsorára, és te leülsz a legjobb helyre, mert te vagy a legfontosabb vendég. Mi van, ha egy későn érkező vendég még fontosabb nálad? A házigazda megkér, hogy add át a helyed, és te mindenki előtt át kell ülj máshova. Gondold el, milyen megalázó lenne ez.

De ami még fontosabb, a világegyetem teremtőjének nagysága és hatalma előtt az alázat az egyetlen reális magatartás. „Ha nézem az eget, a kezed munkáját, a holdat és a csillagokat, amelyeket te helyeztél oda, mi az ember, hogy törődsz vele, halandó ember, hogy törődsz vele?”

Te fontos vagy. Mert Isten szeret téged, nem azért, mert mások csodálnak vagy félnek tőled.

09KERESZTRE FESZÍTÉS ÁLDOZAT

A keresztre feszítés jelentése az a paradoxon hogy szégyene egyben dicsősége is. Emberi értékek szerint ez értelmetlen. Néhány korai keresztény tagadta, hogy Krisztus Isten volt, mert nem tudtak imádni egy Istent, akit megaláztak a kereszten. Nem voltak túl finom lelkűek – számukra az istenség a hatalomról és a dicsőségről szólt. De egy keresztény számára ez a szégyenletes, bűnöző halála dicsőség és diadal.

Ez egyben az ember embertelenségének különösen durva példája – ebben az esetben egy jó emberrel szemben, aki soha senkinek nem ártott. A keresztre feszítésben tehát az ember értékei és Isten értékei éles ellentétben állnak egymással. Ha közönséges bűnözőként kivégzik, és gazemberek gúnyolják a kínjaidat, az Isten szemében nem szégyen. Ha másokért önként szenvedsz, az dicsőséges. Ismét, ami megkülönbözteti a keresztényeket, az a látásmódjuk.

A keresztre feszítés több dolgot is jelent a keresztények számára.

Az ember embertelensége a világ szemében teljesen más, mint Isten szemében. A világ ezt egy gyalázatos bűnöző halálának tekinti, a keresztény pedig az önfeláldozás diadalának, amely tiszta szeretet példájával menti meg a világot.

Istennek nem volt „szüksége Krisztusra, hogy szenvedjen és „megfizesse a bűn árát”. A keresztre feszítés a lényeg, az oka annak, hogy Krisztus eljött. A keresztre feszített Isten”

a legkínzóbb és legmegalázóbb módon meggyilkolva, éles kontrasztot teremt Isten szeretetének sebezhetősége és érzékenysége, valamint az ember által képes gonosz kegyetlenség között. Ez egy felsőbbrendű, szereteten alapuló viselkedésre való felhívás. A keresztre feszítés volt az egyetlen módja annak, hogy ezt kifejezze, és Krisztus tudta, hogy meg kell tennie.

10ROSSZ SAJTÓ

Ha megnézzük a keresztény vallásokat, és undorodunk a kényszertől, az erőszaktól, a képmutatástól és a kapzsiságtól, akkor nem kell elutasítanunk Krisztust.

Tanításai, bár félreértették, rosszul alkalmazták és elárulták (gyakran éppen hívei), a világ legsikeresebb és leggondoskodóbb társadalmát hozták létre (bár ez nem soknak tűnhet), és ennek megvannak az okai.

Ha a 6. században repültél volna Eurázsia felett, a földet amfiteátrumok borították volna – helyek, ahol embereket kínoztak halálra a közönség szórakoztatására. 500 évvel később ezek az amfiteátrumok eltűntek. Helyüket katedrálisok vették át – a szent zene és az imádság helyei. A legmeggyőzőbb ok, hogy higgyünk Krisztusban az az, hogy a legjobb torta az Ő receptje szerint készül.

A keresztény egyszerűen Krisztus követője. Krisztust követheted anélkül, hogy csatlakoznál egy egyházhoz, anélkül, hogy kereszténynek vallanád magad, anélkül, hogy eldöntenéd, melyik „márkájú” keresztény akarsz lenni. Krisztust a titkos szívedben is követheted. Ahogy követni kezded, egyre inkább hozzá fogsz hasonlítani, és így meg fogod ismerni és meg fogod szeretni. Mert ő mindig, mindig ott van neked.

MUSTÁRMAG

11A KIRÁLYSÁG

Krisztus azt mondta, hogy a mennyek országa olyan, mint a mustármag, mert kis kezdetektől hatalmas fává nőhet. Azt mondta, hogy a mennyek országa olyan, mint a kovász, mert a jóság sugárzik. És a gonosz terjed. Ha valaki rosszat tesz veled, szinte automatikusan viszonozod vagy továbbadod. A jó keresztény elviseli az ütéseket és mosolyog. És ezt nem csak a bankigazgatóval vagy a kormánytisztviselővel teszi, hanem mindenkivel, akármilyen „jelentéktelen” is legyen a világi mércével mérve.

Hogyan üdvözít Krisztus? Krisztus a történelem fordulópontján lépett be, hogy helyreállítsa az egyensúlyt, mert a gonosz terjed, és abban a történelmi pillanatban a gonosz nyerte a küzdelmet, és a világ lefelé tartó spirálba került. Van egy párhuzamos világ, ahol a jóság és az igazság uralkodik, és a mi feladatunk, hogy a mi világunkat közelebb hozzuk ahhoz.

Ahogy Krisztus tette egy esküvőn, mi is a világot vízről borrá változtatjuk. Minden jó szó és cselekedet terjedni fog, mint a kovász a tésztában, és elősegíti ezt a folyamatot. Az Isten országa minden jóságos cselekedet, önfeláldozás, megbocsátás, irgalom és igazság, amit a világra bocsátunk.

Génjeink 97%-át osztjuk meg az állatokkal, és örököltük az állatok túléléséhez szükséges ösztönöket: kapzsiságot, bujaságot, agressziót. A fiatalok agresszív védelme, az élelemforrások és a terület erőszakos védelme, a felesleg felhalmozása, a gének továbbadása iránti elszántság mind szükségesek az állatok egyedeinek és fajainak túléléséhez, és ahhoz, hogy lépést tartsanak a változó környezettel. De mi arra vagyunk hivatva, hogy istenek legyünk; a szeretet, a megbocsátás és az önfeláldozás istenei. Kollektíven és egyénileg egyaránt folyamatban vagyunk.

Egyetlen egyén nem várható el, hogy mindezt egy élet alatt elérje. Inkább a saját helyzetükben dolgoznak azon, hogy tükrözzék ezt a másik világot; úgy viselkedjenek, mintha már abban élnének; lássák, hogy mi és ők maguk nem felelnek meg ennek, de tudják, hogy Isten nem hibáztat minket, csak azt akarja, hogy próbálkozzunk tovább. Isten alázatot és sebezhetőséget mutat azzal, hogy szerepet ad nekünk a folyamatos átalakulási folyamatban.

Gyakorlati szempontok, amelyeket figyelembe kell venni, ha másnak ártalmat okozunk

Fogalmunk sincs, milyen szenvedést és keserűséget okozunk

Hozzájárulunk a világ gonoszságához, és csökkenti Isten országának erejét és nagyságát

Minden gondolatunkkal, cselekedetünkkel és szavunkkal vagy bővítjük, vagy szűkítjük az országot.

12VÁLASZ KRISZTUS ÜZENETÉRE

Krisztus leírta, hogyan ment ki egy paraszt magot vetni. Nem vetőgépbe tette a magot, hanem a korabeli szokás szerint marokszámra vette, és jobbra-balra szórta. Egy része az ösvényre esett, és a madarak megették; egy része kövekre esett, és sekély gyökerekkel nőtt, de a szárazság miatt hamar elszáradt és elhalt; egy része pedig olyan talajra esett, amely már tele volt gyomokkal, amelyekkel nem tudott versenyezni. A jó talajra esett mag jól megnőtt, és bőséges termést hozott.

Krisztus elmagyarázta, hogy a mag Isten szava. Az emberek különbözőképpen reagálnak rá, attól függően, hogy mennyire fogékonyak rá. A fogékonyságuk attól függ, hogy mikor és hogyan hallják Isten szavát, és kitől.

A mag többször is hullhat egy emberre, és mindannyian bizonyos időszakokban fogékonyabbak vagyunk, mint máskor. Krisztus arra figyelmeztet minket, hogy Isten nem kényszerít minket arra, hogy válaszoljunk neki, és megnyugtatja a prédikátorokat, hogy nem feltétlenül az ő hibájuk, ha az emberek nem akarják hallani tőlük az örömhírt.

Ami a saját válaszunkat illeti, megtermékenyíthetjük a saját talajunkat azzal, hogy olvassuk Krisztus szavait és tetteit, és figyelünk a szomszédunk jó példájára.

13A keresztény lét előnyei

Isten Máriát választotta fiának anyjául, de ez nem jelenti azt, hogy bármilyen különleges kiváltságban részesült volna.

Beleegyezett, hogy házasságon kívül fogant gyermeket szüljön egy megszállt területen. A gyermek születése után menekültként élt Egyiptomban. Drága, tizenkét éves fia három napra eltűnt a fővárosban – ez minden szülő számára rettenetes megpróbáltatás.

Isten nem kímélte őt semmitől. Nem kímélte meg fiát a keresztre feszítéstől sem. A keresztény nem várja, hogy Krisztus követése megóvja őt a nehézségektől, a betegségektől és a bánattól. Isten nem érdekelt abban, hogy kényelmes életet biztosítson nekünk ebben a világban. Isten magasabb célokra koncentrál. Istenet az érdekli, hogy ebben az életben olyan emberré válunk-e, akiknek a következő életben a mennyország lesz a megfelelő hely.

Természetesen egy olyan közösségben élni, ahol mindenki önzetlen és szerető, kellemesebb, mint egy farkasfalka között, de a keresztény hit nem garantálja a boldogságot ebben az életben – csupán válasz Krisztus szeretetére és arra a vágyra, hogy jobban hasonlítsunk hozzá. Szeretjük őt, mert ő szeretett minket először.

Krisztus szerette a sült bárányt, a frissen fogott halat, a barátok társaságát, a mélyreható vitákat, a jó vicceket. De ezek csak az út mentén felbukkanó szórakozások, nem az utazásunk célja.

Ha keresztény vagy

Nem fogsz tudni bosszút állni, ha valaki rosszat tesz veled

Nem fogsz tudni erőszakot alkalmazni, kivéve önvédelem esetén

Nem fogsz tudni megtéveszteni senkit, még akkor sem, ha az neked lenne kényelmes

Nem fogod tudni a saját érdekeidet mások érdekei elé helyezni

Másoknak kell elsőbbséget adnod

Elvárják tőled, hogy rosszal ne viszonozz

Nagyon nehéz döntés. De Krisztus nem azt mondja, hogy add fel, mielőtt elkezdenéd. Nem kéri senkitől, hogy tökéletes legyen, csak azt, hogy próbálkozzunk tovább. És nem akar téged megtéveszteni. Azt akarja, hogy tudd, amit kér, az nehéz, és gyakran ellentétes az ösztöneiddel. Ez azért van, mert a recept isteni, nem emberi. Ha nem vagy felkészülve arra, hogy nehéz lesz, könnyen elbátortalanodhatsz.

14A SZELLEM és a BETŰ

Egy gazdag fiatal pap odament Krisztushoz, és megkérdezte tőle: „Mit kell tennem, hogy üdvözüljek?” Amikor Krisztus azt válaszolta, hogy tartsa meg a parancsolatokat, a pap ragaszkodott hozzá, hogy ő már mindet betartja. Krisztus erre azt mondta, hogy ha többet akar tenni, adja el minden vagyonát, ossza szét a szegényeknek, és kövesse őt. Ez nem az a válasz volt, amit a fiatalember hallani akart, ezért elment. Ő egy ellenőrzőlistát akart, egy sor jelölőnégyzetet, amit bejelölhetett volna, hogy tudhassa: „Ezt megtettem, azt megtettem, azt is megtettem, tehát biztosan üdvözülök.” Krisztus megpróbálta megmutatni neki, hogy ez nem jelölőnégyzetekről szól. Hanem arról, hogy hogyan viszonyulunk Istenhez és embertársainkhoz, és hogy elkötelezettségünk korlátlan. Ez az a „mindenre kiterjedő” kifejezés a munkaköri leírás végén: „és minden más, ami szükséges”.

Szeretsz valakit? Mit adnál fel, mit áldoznál, mit szenvednél az ő javáért?

Ahogy Krisztus mondta: „Senki sem szeret úgy, mint aki az életét adja barátaiért.”

A törvény szelleme

A zsidó törvény tiltotta, hogy szombaton bármilyen munkát végezzenek, ezért amikor Jézus szombaton meggyógyított egy beteget, a vallási vezetők bírálatának tárgyává vált. Jézus azzal érvelt, hogy Isten szeretete nem szabályok betartásáról szól, hanem a felebarátunk iránti korlátlan elkötelezettségről, amelynek pontos jelentése a helyzettől függ. A keresztény válasz különböző helyzetekben eltérő lehet, mert nem szabálykönyvön, hanem irányadó elveken alapul.

Összességében ezek az események azt tanítják a keresztényeknek, hogy nincs ellenőrzőlista és nincsenek korlátok. Az a fontos, hogy minden helyzetben szeretettel reagáljunk minden emberre.

Egyes keresztények ezt túl nagy kihívásnak tartják, ezért menedéket kerestek egy halom apró szabályban. Krisztus tanításának lényege, hogy nem szabályokon alapul, hanem elveken.

15Isten igazságossága A SZŐLŐSKERTI MUNKÁSOK

Egy szőlőtermelőnek munkája volt a szőlőskertjében. Elment a piacra, ahol a munkát kereső emberek várakoztak.. Kiválasztott néhány alkalmas, aktív férfit, megállapodott velük a napi bérben, és elküldte őket dolgozni a szőlőskertjébe.

Délelőttre látszott, hogy bár a legjobbjukat adják, estig nem fogják befejezni a munkát, ezért visszament a piacra, és toborzott még több embert. Ebédidőre egyértelművé vált, hogy még mindig nincs elég ember a munka befejezéséhez, ezért még többet hozott, és így ment ez délután is.

Ezek az emberek a tűző napon dolgoztak, de azok, akik nem találtak munkát, szintén a tűző napon álltak, és aggodalommal töltötte el őket, hogy hogyan fogják etetni a családjukat, ha nem kapnak munkát.

Ahogy alkonyodott, a szőlőműves rájött, hogy néhány frissebb emberrel, akik az utolsó lökést adnák a munkának, még aznap befejezhetik a munkát, ezért behívta az utolsó néhány kétségbeesett embert, akik még a piacon várakoztak.

Örült, amikor éjszaka beállt, és befejezték a munkát, és minden munkásnak kifizette a bért, amit az első csoporttal megállapodott. Azok, akik egész nap vagy fél napot dolgoztak, panaszkodtak, hogy ez igazságtalan. Krisztus határozott volt. A szőlőbirtokosnak joga van minden munkásnak annyit fizetni, amennyit jónak lát, és ez senki másra nem tartozik.

Nem mintha a legjobb élet a játék lenne, és azok, akiket korán hívnak iskolába, rosszul járnának. Krisztustól elszakadva élni sem rózsás élet.

Ha hideg téli napon a ropogó tűz előtt melegíted magad, nem adnád át a helyed egy szerencsétlennek, akit fagyos hóban találtál? Ha valaki gonosz élet után Krisztushoz fordul, Krisztus nem utasítja el. És egy kereszténynek örülnie kell ennek.

Ugyanebben a témában A tékozló fiú

Volt egyszer két testvér. Az egyik előre kért a örökségéből, elment, és elverte egy züllött életre.

Éhínség támadt, és a most már pénztelen fiatalembert elhagyták barátai, és éhezni kezdett. Rájött, hogy még apja rabszolgái is jobb körülmények között élnek, mint ő, ezért hazament, hogy apja rabszolgájává váljon. De az apa már régóta várt rá, és ünnepi lakomával fogadta otthon. A testvére ezt igazságtalannak tartotta. Krisztus rámutatott, hogy ha az apa szemszögéből nézte volna a helyzetet, akkor látta volna, hogy egy gyermek tönkremenetele keserű fájdalom a szülő számára, és örülnie kellett volna, hogy az apja megkímélte ettől.

Neked úgy tűnhet, hogy Isten szeretete egy bizonyos személy iránt helytelen. De tévedsz. Ráadásul mi nem versengünk Isten szeretetéért. Mindenkinek jut belőle bőven.

A te kapcsolatod Istennel egyedülálló; senki másnak nincs rá hatása, és a tiédnek sincs hatása másokra. Mint egy jó szülő, Isten nem ad minden gyermekének ugyanazt. Isten mindannyiunknak egyénileg adja meg, amire szükségünk van. Ha úgy tűnik, hogy Isten neked kevesebbet ad, mint másoknak, az azért lehet, mert már többet kaptál (jobb géneket, jobb példákat, jobb körülményeket, jobb megértést), így most kevesebb kell neked.

Isten nem úgy bánik velünk, mint egy kormányzati ellátó; nem ad mindenkinek egyforma lakást, szociális biztonsági csomagot vagy egészségbiztosítást.

Krisztus azt kérdezte: „Mit mondanátok: ha valakinek száz juha van, és az egyik eltéved, nem hagyja-e a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem keresi az elveszettet? És ha megtalálja, nem örül-e neki jobban, mint a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el? Így van ez a ti mennyei Atyátok akaratában is, hogy egy sem vesszen el.”

16A FÁJDALOM PROBLÉMÁJA

„Miért engedi Isten a gonoszt?” Ez nagyrészt úgy értelmezhető, hogy „miért engedi Isten, hogy vétkezzünk?” Miért engedi Isten, hogy időnket és találékonyságunkat arra pazaroljuk, hogy jobb módszereket találjunk egymás uralására és kizsákmányolására, amikor azt is tehetnénk, hogy minden gonoszt minimalizálunk a világban, amit nem mi okoztunk magunknak és egymásnak? (betegségek és természeti katasztrófák) Mert Isten megtisztel minket azzal, hogy inspirál minket saját világunk tökéletesítésére. Isten felnőtteknek és partnereknek tekint minket, nem gyerekeknek vagy rabszolgáknak.

17KRISZTUS KÖZÖSSÉGE

Isten mindannyiunkhoz egyénként viszonyul, de azt is mondhatjuk, hogy közösségként dolgozunk az üdvösségért. A keresztény hit lényege, hogy Isten mindannyiunkat egyénileg és személyesen szeret, de bizonyos értelemben együttesen üdvözülünk, mert a jóság terjed. És inspirál.

Ha az embereknek nehéz hinni a fizikai csodákban, talán megérthetik, hogy Isten inspirálhat minket. Vegyük például a kenyér és halak csodáját. Elhihetjük, hogy Krisztus fizikailag megsokszorozta a két hal és az öt kenyér mennyiségét, hogy az ötezer embernek elegendő legyen, vagy elhihetjük, hogy Isten és egy kisfiú nagylelkűsége inspirálta az embereket, hogy kinyissák az ebéddobozukat és megosszák a tartalmát. A maga módján az is csoda, hogy ötezer ember nagylelkűen viselkedett idegenekkel. Ez Krisztus tanításának valódi ereje. Elmehetünk a legszerencsétlenebb helyre, és ha több mint a fele embereket rá tudjuk venni, hogy őszintén és szeretettel bánjanak egymással, hamarosan a paradicsomban találják magukat. Egyetlen ember, aki őszintén és szeretettel viselkedik, kis mennyországot teremt maga körül.

18A MENNYORSZÁG BENNED VAN

Más vallások a rituálék fontosságát hangsúlyozzák. Úgy gondolják, hogy Istent a külsőségek megtévesztik. Bizonyos testhelyzetek, bizonyos szavak hangos kimondása, bizonyos irányokba való fordulások, bizonyos állatok feláldozása, amelyek elértek egy bizonyos tökéletességi fokot, bizonyos ételek kizárása. Az isten látja ezeket a rituálékat, és megítéli, hogy helyesen végzik-e őket.

De a keresztények Istene közvetlenül a szívbe és az elmébe lát. A külső szavak és rituálék irrelevánsak, mert Isten elméje közvetlenül kommunikál teremtménye elméjével. Ez nem kell, hogy megrémítsen. Gyakrabban, mint nem, egy személy belső küzdelmeinek teljes megértése inkább az ő javára szól, mint az elítélésére, különösen egy olyan Isten számára, aki szeret és mindenekelőtt az átalakulásukat keresi. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy az ember motivációinak elrejtése vagy a jelentés nélküli cselekedetek végzése időpazarlás, mert Isten nem lehet megtéveszteni. A keresztény Isten, aki ismeri legbelsőbb gondolatainkat, a szándék alapján ítél, nem az eredmények alapján.

A keresztények Istene előtt nincsenek bejelölendő négyzetek, nincsenek előírt imák, nincsenek szabályok, amelyekhez kötve lennénk; csak egy nyitott elkötelezettség, hogy Isten országát gyarapítsuk azzal, hogy őszintén és szeretettel bánunk embertársainkkal.

19HATALMI STRUKTÚRA

Krisztus semmilyen szavával vagy tettével nem utalt arra, hogy hatalmi struktúrát akarna létrehozni. Egy horizontális struktúrát javasolt, amelyben minden egyén kapcsolatban áll Istennel, és amely elősegíti a valódi, szeretetteljes kapcsolatokat a többi emberrel. Az egyházak által biztosított előmeneteli struktúra nem illik ahhoz az emberhez, aki azt mondta, hogy senkit ne hívjunk atyának, és aki nem rendelkezett semmivel, csak a saját testével, amelyet önként feláldozott másokért.

Krisztust követni nem könnyű. Bátorító lehet, ha másokkal, akik ugyanazon az úton járnak, közös ügyet követünk. De ez nem jelenti azt, hogy ragaszkodniuk kell ahhoz, hogy te is az ő módjukon kövesd Krisztust, vagy hogy anyagi támogatást kérjenek tőled, vagy hogy csatlakozz a csoportjukhoz, vagy hogy a pokol tüzével fenyegessenek, ha nem alkalmazkodsz. Az ilyen viselkedés egyértelműen kereszténytelen, mivel sem szeretetteljes, sem őszinte. Senki sem merheti azt feltételezni, hogy tudja, Isten hogyan fog bánni egy másik emberrel. Még azt sem tudhatod biztosan, hogy Isten hogyan fog bánni veled, bár az Ő szeretetéről és irgalmáról való tudásod alapján felállíthatsz egy működőképes hipotézist.

Óvakodj azoktól, akik irányítani akarnak, megmondják, hogyan legyél keresztény, büntetéssel fenyegetnek; ők csak a példájukkal tudnak tanítani vagy segíteni. Óvakodj azoktól, akik azt akarják, hogy magad is a saját márkájukhoz tartozónak jelöld meg magad. Mindannyian Krisztus követői vagyunk, elkötelezettek az igazság és a szeretetteljes jóság iránt. Ennyi az egész. Nem számít, mit eszünk, hogyan imádkozunk, pontosan hogyan Krisztus Isten, vagy hogy ünnepeljük-e a karácsonyt, és ha igen, mikor. Az erő a egyszerű üzenetben rejlik: az igazságban és a szeretetteljes jóságban. Minden más lényegtelen.

Ragaszkodj Krisztushoz; olvasd el, mit tett és mondott, gondolkodj el rajta a szíved mélyén. Beszélj hozzá és hallgass rá, és ő majd vezetni fog téged. Ha nem tudná ezt megtenni, nem lenne Isten fia. Tehát bízz benne.

Krisztus adott nekünk egy egyszerű és biztos módszert arra, hogy meg tudjuk állapítani, valaki a helyes úton jár-e. „A gyümölcsükről ismeritek meg őket.” Tehát, ha valaki kedvességet, megbékélést, igazságot és nagylelkűséget vet, akkor megértette az üzenetet. Ha pedig uralmat, haragot, bosszút, kapzsiságot és hazugságot vet, akkor irányt kell változtatnia.

Nem vagy egyedül. Krisztus a szívedben van, te az Ő Királyságának része vagy.

20SZABÁLYOK

Krisztus tanítása nem szabályokon alapul. Amint vannak szabályok, fel lehet venni tisztviselőket, akik megvédik, betartatják, értelmezik a szabályokat, sőt új szabályokat is hozhatnak. De Krisztus tanítása nem szabályokról szól. Elvekről szól. Ezeket az elveket különböző körülmények között eltérő módon kell alkalmazni. Például a „Ne ölj!” szabály soha nem jelentette azt a keresztények számára, hogy tétlenül kell nézniük, ahogy a védteleneket lemészárolják. A szabályok őrzői azt mondják: „A nehéz esetek rossz törvényeket szülnek.” Ez azt jelenti, hogy a szabályok meggyengülnek, ha nem tartják be őket minden elképzelhető esetben. De ez a szabályokat állítja szembe azokkal az elvekkel, amelyekre épülnek.

Krisztus nem azt kérdezi, hogy betartod-e a szabályokat, hanem azt, hogy olyan őszinte és kedves vagy-e, amennyire csak tudsz.

21HIT

A hit természete és az, hogy tiszta ajándék-e vagy sem, itt nem releváns. Ez egy gyakorlati kézikönyv, nem spirituális, de tartsd ezt szem előtt: ezek a tanítások különböznek minden más tanítástól. Nem lehetett volna pusztán emberi gondolkodással eljutni hozzájuk, mert ellentétben állnak sok emberi ösztönnel. De amikor gyakorlatba ültetjük őket, még ha nem is tökéletesen, közelebb visznek a beteljesüléshez és a boldogsághoz. Az, aki ezeket a tanításokat adta nekünk, még mindig elérhető számunkra, és szívesen épít kapcsolatot mindannyiunkkal. A lehető legjobb bizonyítékát adta szeretetének és törődésének.

Krisztus azt mondta: „Adjátok meg a császárnak (a kormánynak), ami a császáré, és Istennek, ami Istené.” Az, hogy igazat mondj-e, vagy kedves és megbocsátó legyél, nyilvánvalóan nem az állam dolga.

22KAPCSOLATUNK KRISZTUSSAL EGYEDÜLÁLLÓ ÉS SZEMÉLYES

Ez a paradoxon a legnagyobb hitbeli ugrás, amelyet egy keresztény megtehet. A legalkalmasabb túlélésének rendszere úgy tűnik, hogy a fajok túlélésével foglalkozik, nem az egyénekével, és szinte támogatni látszik azt az elképzelést, hogy egy távollévő földesúr olyan hibátlan szabályozó rendszereket hozott létre, amelyek akkor is működnek, amikor ő nem figyel. De Krisztus ragaszkodik ahhoz, hogy Isten nem kollektíven, hanem egyénileg törődik az emberrel, és hogy mindannyian egyediek vagyunk. Kapcsolatunk Istennel egyedülálló és személyes.

Ő biztosít minket arról, hogy „Isten látja, ha egy veréb leesik”.

23HIT ÉS BIZALOM

Krisztus azt mondta: „Gondoljatok a mezei liliomokra. Nem dolgoznak, mégis Isten virágaik szépségét Salamon dicsőségénél is szebbé tette”. Tehát ne aggódj olyan dolgok miatt, amelyek végső soron nem jelentősek.

Isten nem egy játékgép, amely kiadja minden apró vágyadat és szeszélyedet, hanem valaki, aki a sorsodat biztonságos és gyengéd kezeiben tartja. A hit hegyeket mozgat. A hited tett téged teljessé, de ne tedd próbára Istent, és Isten segít azoknak, akik magukon segítenek. Ha elveszítesz egy érmét, tedd azt, amit a nő Krisztus történetében: söpörd át a házat, amíg meg nem találod. Ha elveszítesz egy birkát, keressd meg. Tedd meg mindazt, amit tudsz a saját üdvösségedért és másokéért, tedd meg mindazt, amit tudsz, hogy méltóságteljes életet biztosíts magadnak és szeretteidnek, gyakorold az igazságot és a szeretetteljes jóságot, amennyire csak tudod. A többit bízd Istenre.

24IMÁDKOZÁS

A keresztény imádság nem bevásárlólista. Természetesen kérhetünk segítséget, de ha a kérések a mindennapi beszélgetések keretében hangzanak el, amelyekben dicséret, hála és szeretet is szerepel, és ha a kérések egy része nem csak magunkra vonatkozik, hanem másokra is, akkor talán jobban meghallgatják őket. Lehet, hogy kitartóan kell imádkoznod. Krisztus egy bíróról mesél, aki megtagadta az igazságot egy özvegytől. Az asszony annyira kitartó volt, hogy végül a bíró engedett neki, nem azért, mert törődött az igazsággal, hanem csak azért, hogy elhallgattassa. Ha még egy korrupt bíró is reagál a kitartásra, akkor egy irgalmas Isten is megteheti.

HOGYAN IMÁDKOZIK EGY KRISZTUSI

Hogyan beszélsz a legjobb barátoddal?

Hogyan beszélsz bármelyik barátoddal?

Üdvözöljük őket, és elmondjuk, mennyire örülünk, hogy látjuk őket.

Megköszönjük nekik az ajándékokat, amiket tőlük kaptunk, vagy a szívességeket, amiket tettek nekünk, különösen, ha még nem tettük meg korábban.

Elmeséljük nekik, mi történt velünk azóta, hogy utoljára beszéltünk.

Megemlítjük azokat az embereket, akik miatt aggódunk.

Megkérhetjük őket, hogy segítsenek, de mindig biztosítjuk őket arról, hogy nem baj, ha nem akarnak.

Aztán, és valójában az egész beszélgetés során, figyelsz.

Természetesen a saját szavaidat használod, nem másét, KIVÉVE

25AZ ÚR IMÁJÁT

Amikor Krisztust megkérdezték: „Hogyan imádkozzunk?”, így válaszolt: „Így imádkozzatok.”

Mi Atyánk

Figyeljünk a egyszerű közvetlenségre. Nincsenek címek, nincs túlzott tisztelet, nincs félelem. Valójában az eredeti szó nem annyira „apa”, hanem inkább „papa”. Tehát egyszerű, őszinte, bensőséges kapcsolatra utal.

A „mi” arra emlékeztet minket, hogy bár magánbeszélgetést folytatunk barátunkkal, neki is vannak más barátai, akik számára értékesek, és akiket ezért nekünk is tisztelnünk kell.

Ki van a mennyben? Nem tudjuk meghatározni, hol van Isten. Tudjuk, hogy Isten áthatja a teremtést, és ezért bennünk is ott van. A menny lehet az egész teremtés, vagy lehet egy tökéletes állapot, de különbözik attól a helyzettől, amelyben mi vagyunk, és az a hely, ahová eljutni rendeltettünk.

Szenteltessék meg a te neved. Szenteltessék azt jelenti, hogy tiszteljük, tisztelettel adózunk, becsüljük.

Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Ez azért van, mert amikor Isten akarata mindig megvan a földön, a föld mennyországgá válik.

Add meg nekünk ma a mindennapi kenyerünket. A „kenyér” minden fizikai szükségletünket jelenti.

Bocsásd meg vétkeinket, miként mi is megbocsátunk mindazoknak, akik ellenünk vétettek. Bocsásd meg vétkeinket „miként” (azaz „amennyire”) mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétettek. Ez egy merész és ijesztő kijelentés. Szerencsére Isten irgalmasabb, mint mi.

Ne vigy minket kísértésbe. Sok keresztényt már megpróbáltak, és ez az, amit Krisztus a legjobban félt számukra – az üldöztetés. Nem kéri tőlünk, hogy keressük.

Szabadíts meg minket a gonosztól, ami lehet kár, támadás, kísértés vagy rossz példa. Isten segítségével mindent meg kell tennünk, hogy elkerüljük őket.

Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Jézus mondta

26A boldogságok

• Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.

• Boldogok a szelídek, mert övék a föld.

•

Boldogok a sírók, mert megvigasztaltatnak.

• Boldogok az igazságra szomjazók, mert ők megelégítést nyernek.

• Boldogok az irgalmasok, mert irgalmasságban részesülnek.

• Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják Istent.

• Boldogok a békességre törekvők. Őket Isten gyermekeinek nevezik.

• Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért. Övék a mennyek országa.